H.H.: Kedves Lars! Jövőre, veled, ugyanitt?
Lars von Trier: Ez most vicc?
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Kedves Lars! Jövőre, veled, ugyanitt?
Lars von Trier: Ez most vicc?
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Tisztelt Államtitkár Úr! This is the beginning of a beautiful friendship?
Szőcs Géza: No.
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Tisztelt Államtitkár Asszony! Nagyon rossz érzés, amikor balról várjuk a pofont, de jobbról jön?
Hoffmann Rózsa: Igen.
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Tisztelt Földesi-Szabó Úr! Isten hozta?
Földesi-Szabó László: Nem.
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Tisztelt Képviselő Úr! Ha idén egyet mond, kettő lesz belőle?
Meggyes Tamás: Igen.
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Tisztelt Edző Úr! Ön szerint is a csúcson kell abbahagyni?
Mezey György: Nem!
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Tisztelt Edző Úr! Akkor most inkább ne is kérdezzek semmit?
Garami József: Ne.
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Tisztelt Vezérigazgató Úr! Bár az Ön által szexuálisan molesztált New York-i szobalányon jól látható, hogy nem európai származású, mégis megpróbálta elmagyarázni az Önt kihallgató rendőrtiszteknek, hogy a látszat csal: mindez valójában az Orbán Viktor vezette magyar kormány újabb fondorlatos IMF-ellenes lépése, sőt merénylete?
Dominique Strauss-Kahn: Igen.
H.H.: Köszönöm az interjút. Gratulálok és garantálom.
H.H.: Tisztelt Intendáns Úr! Hány európai köztévés intendánssal találkozott és cserélt névjegykártyát az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjén a nemzetek boxai közt a düsseldorfi helyszínen?
Rákay Philip: Eggyel sem.
H.H.: Hogyhogy? Tán nem álltak szóba Önnel?
Rákay Philip: Á, dehogy. Egyik sem volt itt.
H.H.: Köszönöm az interjút! Gratulálok és garantálom.
Bede kollégának 2010. november 16-án, 13.54-kor tele lett a töke a magyar újságírók sekélyes színvonalával. Teljes joggal. Mert az nem lehet, hogy tényleg csak Vujity Tvrtkók, Havas Henrikek és Hajdú Péterek (Bakácsot ne is említsem) jelentsék a kurrens színvonalat!
Nincsenek fanfárok. Éjjel van. És nekem is elegem.
Maradjunk annyiban, hogy ma hiányzik az élő, igazi újságírói munka. A legjobb televíziós riporter a Váci utcában sétálgat, mert nem merik sehova se hívni. A legjobb oknyomozó riporter délelőtti közszolgálati nappaliban mosolyog, mert most az a = MENŐ. Erre van szükség. Meg arra, hogy Sarka Kata újraforgassa a Best of Tornóczky Anitát (És ezt így hogy? - 2) Andy Vajnával. A többiek meg csak egyenbeszélnek. Mert csak.
Egyszer talán vége lesz.
És különben is! Bede Márton élt. Él. Élni fog!
Mert az nem lehet, hogy csak úgy. Majdnem megütött a guta, amikor olvastam, hogy vége. Úgyhogy csak előre a minőségi és a valódi újságírásért vezető rögös és keskeny úton!
Egyébként ezennel létrehozom a Bede Márton díjat, amit minden esztendő május 15-én a szakma lappangó szavazatai alapján egy magyar újságíró kaphat meg egy előre nem ismertetett helyszínen, előre nem ismertetett időpontban. Hogy mi legyen a díj, arra várom a javaslatokat a willaminterjuKUKACgmail.com e-mail címen. (Ha szabad kérni, Wisinger István ne küldjön semmit, mert ez nem MÚOSZ-os buli. Köszi szépen!)
Jó szórakozást kívánok!
Utolsó kommentek